Olyan sok gyönyörű, tehetséges lélek van szerte a világon. Ne hagyd, hogy bármi a kiteljesedésed útjába álljon!
Nagyon szeretem ezt a mondást. Mivel annyira igaz, például rám. Nagyon sokáig gitároztam, táncoltam, most rajz suliba járok és a amit mindennél jobban szeretek a világon az az éneklés. Számomra ezek olyan dolgok amik igazán boldoggá tesznek. Az a baj hogy egy valami mindig az utamba áll. Az pedig a félelem. Ez akkor kezdődött nálam amikor egy táncversenyen elrontottam egy lépést. Utána nem sokkal abba is hagytam mert annyira féltem hogy elrontom (gyakorlatilag bemagyaráztam magamnak ) hogy megfutamodtam és feladtam az egyik álmom. És utána sorba következett a többi. A gitárt is abba hagytam mert ugyan így voltam vele. " Mi lesz ha ezt is elrontom '" Folyton ezen kattogott az agyam. Rajzolni még mindig rajzolok ugyan de attól is félek. Az éneklés pedig a legnagyobb szenvedélyem, de esélytelen hogy én bármikor is ki merjek állni a színpadra. Igyekszem túltenni magam ezen a buta félelmemen de nem könnyű.
A cél az hogy : semmi sem egyszerű az igazán fontos dolgokért meg kell küzdeni, és nem szabad hagyni elveszni mert akkor vele együtt mi is elveszünk.
xx
